A ló.
Önteltség nélküli nemes jellem;
irigység nélküli barátság;
hiúság nélküli szépség.
Szolgálatra kész, mégsem szolga.
Üdvözlünk a weboldalunkon!
Szeretnél közelebről megismerkedni a lovakkal,vagy csak egy kis sétakocsikázásra vágysz?
Szereted az állatokat?
Látogass meg minket !
Családi vállalkozásunk szeretettel vár egy kis lovaglásra,sétakocsikázásra,a hét minden napján!
A lovaglás története
Az ember történelmi fejlődése szorosan összekapcsolódik a lovak fejlődéstörténetével. A lovakábrázolását és később a lovagló ember ábrázolását barlangrajzokon figyelhetjük meg először. A lovas és a ló együttese később megjelenik festett edényeken, agyagtáblákon, szobrokon is. A ló háziasításához kapcsolódó első régészeti leletek a mai Ukrajna területéről származnak Kr. e. körülbelül 4000-ből.
Az ősemberek a lovat eleinte húsáért, bőréért vadászták, később a fogságba ejtett állatok az ember környezetét megszokva kezessé váltak és alkalmasakká arra, hogy terhet, később magát az embert hordjanak a hátukon. Kr. e. 2000-ben már harci szekerek húzására használtak a lovakat. Hátaslóként való hasznosításuk első i. e. 1200-ból származnak.
Lótartással legelőször az eurázsiai sztyeppéken élő nomád népek foglalkoztak, a leghíresebb lovas nép a mongol volt. A ló katonai jelentőségét a nagy hódító, Nagy Sándor is felismerte, az ő lova Bukephalosz volt az első ló, amelyről történetek maradtak fent.
Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.